Diagnózis: A nyak és az állkapocs ízülete (TMJ) szoros egységet alkot. Ha a páciens éjszaka csikorgatja a fogát, vagy napközben összeszorítja a száját a stressz miatt, a rágóizmok (m. masseter, m. temporalis) betonkeménnyé válnak. Ez a feszültség láncreakcióként vonja maga után a nyakizmok, különösen a fejbiccentő izom (m. sternocleidomastoideus) és a tarkó alatti kisizmok (suboccipitalis izmok) görcsét. Ez a terület a 'kapu' az agy és a test között: ha itt szűkület van, jön a fejfájás, a fülzúgás és a koncentrációzavar. A masszőrnek itt nem elég a vállat gyúrni, az állkapocs környékét is fel kell szabadítania.

Kezelés: Kezdd az állkapocs rágóizmával (m. masseter): ujjbeggyel végezz lassú, mély, körkörös mozdulatokat a pofacsont alatt. Gyakran ez fájdalmas, de itt kell kiengednie a feszültségnek. Ezután menj át a fejbiccentő izomra, és óvatosan 'csipkedő' fogásokkal lazítsd fel az izomhasat a fül mögötti résztől a kulcscsontig. A legfontosabb a koponyaalap: a tarkó alatti kisizmokat finom, de határozott nyomással kezeld, mintha 'le akarnád emelni' a fejet a nyakról.
Kimozgatás és torna: Kérd meg a pácienst, hogy lassan nyissa ki a száját, te pedig kísérd a mozgást enyhe nyomással az állkapocs szögleténél. Végezz óvatos fejfordításokat és döntéseket mindkét irányba. (TILOS: A fej hirtelen hátrahajtása és a nyak ropogtatása!)

Lelki háttér: A torok és az állkapocs az önkifejezés helye. Aki nem mondja ki, amit gondol, 'lenyeli' a mérgét, annak összeszorul a torka és az állkapcsa. Ez a 'ki nem mondott szavak' feszültsége.

Tanács: Ha a páciensnek sokat fáj a feje, mindig nézd meg a rágóizmait! Gyakran egy alapos rágóizom-lazítás után a krónikus migrén is megszűnik.

Diagnózis: Ha a páciens arra panaszkodik, hogy a nyakától a karjáig zsibbad vagy fáj, az esetek többségében a nyaki csigolyák közti kilépő idegek vannak nyomás alatt. Gyakori hiba, hogy a masszőr csak a vállat gyúrja, de a probléma gyökere feljebb van. A nyaki izmok, mint a trapezius vagy a scalenusok, annyira meg tudnak feszülni, hogy szabályosan rátelepednek az idegfonatra, ami a kart ellátja. Ezt hívjuk összefoglalóan cervicobrachialgiának. Neked itt nem erőszakosnak kell lenned, hanem precíznek, mert a nyak egy nagyon érzékeny terület.

Kezelés: Kezdd a trapezius felső részének alapos, de lassú átdolgozásával. A legfontosabb rész a scalenus-hasadék: ez a nyak oldalán van, ahol a karba futó idegek kilépnek. Itt csak nagyon óvatos, pumpáló mozdulatokat használj, hogy felszabadítsd a szűkületet. Ha a lapocka környéke is feszül, azt is lazítsd ki, mert a lapocka emelő izma is belejátszik a nyaki merevségbe. A kezelés végén kérd meg a beteget, hogy vegyen mély lélegzetet, és óvatosan segítsd neki megnyújtani a nyakoldalsó izmokat. A cél, hogy a kar zsibbadása csökkenjen a kezelés alatt.

Lelki háttér: A nyak a rugalmasságunk jelképe. Ha valaki nem akar észrevenni más szempontokat, vagy túl nagy felelősség nyomja a vállát, a nyaka 'beáll', mintha nem akarná elfordítani a fejét.