Semmi sem tart örökké, és szép lassan minden csak egy emlék lesz bennünk. Ahogy az ember betölti az ötvenet, akarva-akaratlanul elgondolkodik azon, hogy hogyan tovább. Olyan ez, mint egy belső leltár. Természetesen próbálunk átsiklik bizonyos dolgokon, emlékeken, ezért nem szívesen elevenítünk fel. De nincs menekvés – ha az ember nem szellemi fogyatékos, a gondolatok és emlékek lenyomatai életünk végéig velünk maradnak. A legfontosabb, hogy ezt megértsük, feldolgozzuk és átkeretezzük. Az tény, hogy az ember megszületik egy egyedi energetikai lenyomattal, amely karmikusan meghatározott – még az utolsó lélegzetvétel is. A nagy kérdés az, hogyan tudunk gazdálkodni ezzel az energiával.

 

Megszületünk, másolunk, tanulunk. Öregszünk, és a megszerzett tudást szintetizáljuk, bölcsebbé válunk. Lehet, hogy tovább lépünk, felkészülünk a transzcendentális változásra, ami haza visz minket. Igaz, milyen jól hangzik? De sajnos a vég nem mindig így alakul. Nagyon keveseknek adatik meg ez a fajta tudatos felk

 

Amit észrevettem magamon és másokon is, hogy örökös keresők vagyunk. Keressük a helyünket az életben, és néha az illúziók csapdájába esünk, ahol jó ideig elidőzünk. De talán ennek így is kell lennie. Ki-be járunk az eszmék, vallások és hitek között. Van, aki „beragad” egy témába egész életére. Ez nem rossz, ha képes megérteni annak erkölcsi és filozófiai mélységeit. Ez azt hiszem abban, hogy magasabb tudatszintre lépés. De ha nem, akkor sajnos elpocsékolta az életének egy részét.

 

A legnagyobb energiaveszteséget azok az emberek élik meg, akik azt hiszik, hogy megtestesült ezoterikus guruk, mindenhez értenek, és az ezotéria minden kis szeletéből kiollóznak valamit, hogy aztán összegyúrva eladják a „tudásukat” a kereső lelkeknek, így anyagi hasznot is húznak belőle . Szegények nem is nyúlnak, hogy milyen mélyre nyúltak. Ennek súlyos következményei lesznek... de sebaj, majd újrakezdik az utat

 

Valószínűleg ilyen emberek is kellenek – ők az illúzió csapdái, hogy próbára tegyenek minket. Mert ha nem hallgatunk a józan belső hangunkra, könnyen bevonzhatunk egy ilyen vallásos vagy szektás csoportosulás energiáját – vagy nevezzük bárminek. Az idő pedig ketyeg felettünk, és ötven felett elindul a visszaszámlálás. Ha nem mérjük fel, mire vagyunk képesek még fizikailag, akkor később érhetnek meglepetések.

 

Ilyenkor jönnek elő az emlékek, de fizikailag már nem biztos, hogy újra át tudjuk élni őket. Ezért kell stratégiát váltani, amíg nem késő. Tegyünk valamit a testünkkel, még ha ötvenesek is vagyunk. Tornázzunk, jógázzunk, úszunk – hiszen "ép testben ép lélek". Ötven felett az agyunkat sem hanyagolhatjuk el. Tanuljunk, keressük azokat a bölcseket, akik hajlandóak tanítani minket az életre és önmagunk megértésére. Mert az életünk rövid, és ha elpazaroljuk ezeket a beállításokat, betegen és kegyetlenül nehéz elmúlás vár ránk.